A kép történeteMi rejlik a kép mögött
A festmény Rómában készült 1596 körül del Monte bíboros számára, aki nagy zenerajongó volt. Egy finom vonású fiatal férfit ábrázol, valószínűleg a festő barátját, Mario Minnitit, vagy a bíborosnál fellépő zenészek egyikét. Telt ajkai és a hajába font szalag miatt a múltban a történészek gyakran nőnek hitték.
Caravaggio rendkívül büszke volt erre az alkotására, különösen a részletgazdag csendéletre. A virágokkal teli üvegkancsó, amelyben visszatükröződik a szoba ablaka, és a szirmokon megcsillanó harmatcseppek a kortársak szerint a legszebb dolgok közé tartoztak, amiket valaha festett.
A mű az elmúlás mélyebb szimbolikáját, az úgynevezett vanitas motívumot is magában rejti. A megrepedt lant, az elszakadt hegedűhúr vagy a kissé megnyomódott gyümölcsök mind arra emlékeztetnek, hogy az ifjúság, a szerelem és az érzéki örömök nem tartanak örökké.