
A kép történeteMi rejlik a kép mögött
Az impresszionistákkal ellentétben, akik a fény pontos játékát próbálták megragadni, Vincent van Gogh szándékosan eltorzította az építészetet. A templom instabilnak hat, vonalai görbék, és az egész épület mintha hullámozna. Ezzel az érzelmekre ható megközelítéssel egyenes utat mutatott a későbbi expresszionizmus felé.
A festő a húgának írt levelében maga is írt a kép színeiről. Az épület lila árnyalatot kapott a mély kobaltkék égbolt előtt, míg az ablakok ultramarinkék foltokra emlékeztetnek. A mű honvágyat ébresztett benne, de a színeket itt sokkal kifejezőbben és gazdagabban használta, mint a korábbi, Hollandiában készült festményein.
A festmény 1890 júniusában készült egy rendkívül termékeny, mégis tragikus időszakban, amikor a művész két hónap alatt 70 alkotást hozott létre. A sötét ablakokat és a templom hátulról való ábrázolását sok kritikus az elidegenedés érzésének szimbólumaként értelmezi. Az előtérben lévő útelágazás, amelyen egy magányos nő sétál, pedig a bizonytalan jövőjére utalhat.