
A kép történeteMi rejlik a kép mögött
Mucha ebben a sorozatban szándékosan elhagyta a hagyományos, klasszikus attribútumokat, például a hangszereket vagy az ecseteket. A táncot ehelyett a természetes szépség, a hulló falevelek és a reggeli szellő révén személyesítette meg. A sorozat négy képe közül ezt tartják a legérzékibbnek és legdinamikusabbnak, mivel ez az egyetlen, ahol az alak áll, és provokatívan visszanéz a válla felett.
Érdekesség, hogy a mű eredeti vázlata kissé máshogy festett. Az első, ceruzával és akvarellel készült rajzon a női alak fedetlen keblekkel szerepelt. A végső litográfián Mucha módosított a kompozíción: virágokat tett a hajába, a mellkas jobb oldalát pedig finoman eltakarta egy textillel.
A művet 1898-ban nyomtatta ki az F. Champenois párizsi nyomda, amellyel Muchának kizárólagos szerződése volt. A nagyvonalú, rendszeres fizetésnek köszönhetően nagyobb műtermet engedhetett meg magának, és teljes mértékben az alkotásnak szentelhette az idejét. Mivel ekkoriban már rendkívül híres volt, a sorozat luxuskiadásban, pergamenpapíron jelent meg, egy limitált széria pedig selyemre nyomtatva látott napvilágot.