A kép történeteMi rejlik a kép mögött
Édouard Cortès nem véletlenül kapta a „festészet párizsi költője” becenevet. A hajszálpontos részletek helyett inkább a város hangulatának és atmoszférájának megragadására összpontosított. Ezt a teret is számtalanszor megfestette, leginkább alkonyatkor, esőben vagy hóesésben, hogy megmutassa a fények játékát a nedves utcákon.
A kép egyben lenyűgöző történelmi lenyomat is a 20. század első feléből. Azt az átmeneti időszakot örökíti meg, amikor a párizsi macskaköveken még mindennapos volt a hagyományos lovaskocsik és az első modern autók találkozása.
Bár az utcát hideg hó borítja, a műből mégis melegség árad. Cortès ezt a vastagabb ecsetvonásokkal, valamint az erőteljes sárga és narancssárga tónusokkal érte el, amelyek gyönyörű kontrasztot alkotnak a szürke téli nappal, és álomszerű hatást keltenek.