A kép történeteMi rejlik a kép mögött
A festményt eredetileg egy udvaronc rendelte meg, aki azt szerette volna, ha a szeretőjét egy püspök hintáztatja, miközben ő a bokrok közül figyeli. Az eredetileg felkért festő ezt illetlenségre hivatkozva visszautasította, így a megbízást Jean-Honoré Fragonard vette át. A püspököt végül egy idősebb férfival helyettesítette, aki mit sem sejt a rózsák között rejtőző szeretőről.
A mű a rokokó stílus tökéletes példája. Pasztellszínek, lendületes ecsetvonások, buja természet és játékos erotika jellemzi. A rózsaszín selyemruhát viselő fiatal nő lerúgott cipője és megvillanó bokája a 18. században rendkívül merész és csábító gesztusnak számított.
A képen érdekes szimbólumokat is felfedezhetünk. A bal oldalon látható Ámor-szobor az ujját az ajkához emeli, jelezve, hogy a szerelmi viszonynak titokban kell maradnia. A jobb sarokban lévő kis fehér kutya pedig az idősebb férfira ugat, ami a művészetben a hűtlenségre való figyelmeztetést szimbolizálja.