
A kép történeteMi rejlik a kép mögött
Joachim Patinir az első festők egyike volt, akik a tájat tették a kép fő motívumává, míg az emberi alakokat szándékosan apróbbnak ábrázolták. A drámai sziklák és a széles folyó nem csupán a természet valósághű másai, hanem szimbolikus jelentéssel is bírnak. A korabeli felfogás szerint a természet nagyszerűsége Isten dicsőségét hivatott visszatükrözni, és alázatra inteni az embereket.
A hatalmas térhatás elérése érdekében a festő úgynevezett levegőperspektívát alkalmazott. Míg az előtér gazdag a meleg barna és zöld részletekben, a távoli hegyek és az égbolt finom, kékes párába vesznek. A tölgyfa táblára felvitt olajfesték ráadásul lehetővé tette számára, hogy ragyogó színeket és lágy átmeneteket hozzon létre a víz felszínén.
A képen egyszerre két történet is megelevenedik, ami a maga korában igen kedvelt megoldás volt. Az előtérben Jézus megkeresztelését látjuk a Jordán folyóban, felette pedig a Szentlélek lebeg galamb formájában. A háttérben, bal oldalon Keresztelő János prédikál az egybegyűlteknek, így a festő több eseményt sűrített egyetlen alkotásba.