A kép történeteMi rejlik a kép mögött
A kép központi alakja Harlekin, akinek gitár alakú teste van, a hasán pedig egy lyuk tátong. Bár a mű egy vidám karneválnak tűnik, Miró a mélyszegénység időszakában festette. A történészek szerint a hasán lévő lyuk egyenes utalás arra a fizikai éhezésre, amelyet a művész a párizsi műtermében élt át.
A vászon bal oldalán egy feltűnő létra látható, amely a művész egyik kedvenc szimbólumává vált. Miró számára a menekülést, a repülést, valamint a földi világ és a képzelet vagy az univerzum birodalma közötti hidat jelentette. A művet ma az első nagy szürrealista remekműveként tartják számon.
Bár a kompozíció spontán rajznak tűnik, Miró nagyon alaposan és módszeresen megtervezte. Maga a szomorú arcú Harlekin a művész alteregójaként szolgál. Az akkori személyes küzdelmeit és a nyüzsgő világban érzett magányát tükrözi.